Zakály Viki - Szívritmuszavar - Miközben nekünk is furán ver a szívünk

Lesütött szemek, piros arc és egy félmosoly, ennyiből állt ő, akit senki sem ismert.

Csak azért kezdtem el olvasni, mert az írónő a városomba látogat, illetve még anno egy aranyos követőm ezt a könyvét ajánlotta - rövid/könnyed olvasmánynak. (Neki innen is hatalmas köszönet, köszi Edina! ❤️) 

UPDATE: Az írónő, Viki pedig szintén egy nagyon aranyos, közvetlen személyiség! Csak csodálni tudom, amiért ilyen jó könyvet tud/tudott megírni. Ja, és kiderült, hogy a városomban lakik! Azt mondta, ha látom, nyugodtan köszönjek rá, még akkor is, ha nem ismer meg. Milyen aranyos már? (Kép sajnos elmaradt, mert sietősben voltam)

Térjünk vissza a könyvre és vágjunk is bele! 

A történet elején:

Kit is ismerünk meg? A főszereplőt? Hogyan is hívják? 

Bevezetésképpen nem kapunk mást, csak a főszereplőnk történetét, hogy mi is történt vele a bizonyos "pont" után. Röviden tömören. Vagyis lespoilerezi magát! Nem kell tőle megijedni, néha nagyon jót tesz ez a sztorival! 

Szóval első sorokban egy könyvbemutatón “ülünk” és mi is várjuk, hogy milyen könyvről és milyen írónőről van szó. Egyszerű a megoldás, hiszen egy verses kötetet mutattak be. De a versek általában csak olyankor jönnek elő belőlünk, amikor éppen valamilyen mély, illetve fontos korszakunkban vagyunk. Kezeket fel, aki nem így van ezzel! Mert én nagyon így vagyok vele.

Szóval az anonim írónőnk nagyon nagyon izgul, hiszen ez az első ilyen eseménye, ahol igazából ő van a középpontban. (Máskor is volt és a könyvben is ő az, na de értitek hogy értem). Fény derül azonban az, hogy ez a könyvecske egy mély időszakában íródott, egy személyhez - egy bizonyos férfinak, aki komoly változásokat hozott az életében. 

Elkezdődik a bemutató, sorra kérdezősködnek a könyv iránt, de egy erőszakos hapsi folyamatosan olyan kérdéseket tesz fel, ami írónőnknek nem éppen a legjobb. Egy bizonyos zöld szemű fickó, akiben meglátta azt, amiről azt hitte már rég elveszett.

Csönge.

Összegezve…

… a történetet:

Szívritmuszavar. Nem csak a szereplőink élték át ezt a helyzetet, hanem mi is olvasók. Már ha az ember volt szerelmes… Ja, hogy micsoda? Ja, én nem. 

A történet szerencsére nem egy hétköznapi szerelemről szól. Gondolom így elsőre mindenki azt hinné, hogy egy nagyon rózsaszín felhős szerelmi szálról lenne szó, de abszolúte nem! Az elejét nagy spoilernek hittem, de az utolsó oldalakhoz érve megváltozott a véleményem. És jól is gondoltam, mert nem az a vége, amire mindenki számított és számíthatott. Nem egy klisés, hogy “beleszeretek a szomszéd srácba, aki egyben a suli rossz fiúja”, hanem komoly témákat feszegető szereplőkkel van dolgunk. De erről lentebb!

Ez az írásmód! GYÖNYÖRŰ! Szerintem ez adott egy nagy pluszt neki, mivel ha csak simán események-események után - mint egy nem is tudom mi - lett volna megírva, akkor lehet untam volna. Oké, így is persze volt cselekmény, de konkrétan, mintha egy hosszú levelet olvastunk volna vagy napló bejegyzéseket, amiket nem magának, hanem egy személynek írta. Rövid ahhoz, amilyen csattanós pillanatai vannak. Jó hír: Van második rész! (ha jól értesültem).

...a szereplőket:

Nehéz ide már mit írnom, mert túl sok mindent árultam el fent, szóval ide jöhetnek a mellékszereplők. Akiket legalább már tudunk, hogyan hívnak. Aztán így ennyi is róluk, mert nem rájuk vagyunk fókuszálva, hanem anonim szerelmeseinkre. De őket csak ezzel tudnám jellemezni: ,,Az életről írt naplómban/ Te vagy minden szó/ Mégsem várok rád az ajtóban/ Tudom, így lesz jó”

Azért mégis csak írnék pár szót főszereplőinkről. A lány, az elbeszélő a lehető legjobban gondolkodik. Nem vág bele addig semmibe, amíg a múltja nem tisztázódik. A fiú, akinek a valaha legdurvább háttértörténete van, belecsöppen abba, amibe nem akart. Ez a két fél lenne a tökéletes egész! Ha nem ment volna tönkre a… Nem spoilerezek!  

… a borítót:

Teljesen hétköznapinak mondanám, nem vált ki belőlem úgy különösebben semmit, viszont “nem minden a külső”. Feltehetőleg főszereplő "hősnőnket" ábrázolja és ahogyan "hősünk" megpuszilja őt - bal felső sarok. Kérhetnénk róla nagyobb képet is? Vagyis kérhetek?

Fülszövege:

,,Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.

Egy hely, melyet soha nem feledsz.

Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.

Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.

De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?

A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.

Csönge – a szerelem szava.”

Molyos értékelésemért kattints ide!

10 szívből 9-et kap!

Puszi:

(A GIFek a giphy.com-ról származnak)